Nehéz lesz erről írni pár mondatot, mivel a sokk még nem múlt el.
AZ UEFA elgondolkodhatna azon, miért is jó olyan országoknak (városoknak) adni a rendezés jogát akik egyszerűen alkalmatlanok rá.
Bécsből repültünk kedd délután Moszkvába. Visszafogottak voltuk, nem tudtuk mire számítsunk, mi vár vajd ránk. A reptéren kb. két órát kellett várni arra, hogy a vízumellenőrzésen túljussunk, ami elég vicces azok után, hogy a vízum megkérése már egy csomó pénzt és időt elvitt itthon.
A taxis gyorsan leszedett minket egy csomó pénzre (előre kell fizetni), majd irány a Hotel. A kb. másfél órás út (pedig a legközelebbi reptérre érkeztünk) igazán rémisztő volt. Széles utak, minden lerobbant, sötétített terepjárók, mercik és volgák az utakon. Mit keresek itt járt a fejemben.
A Hotel bárjában megittunk négyen négy sört és két vodkát (nyolcvanezer forint) majd a híres GQ bárma mentünk. A bár tele volt gyönyörű lányokkal, akik az illúziót hamar tönkretéve közölték, ezer dollárért bármire hajlandóak...Volt olyan is köztük aki egy parfümért is már aktívizálná magát. Frissen megismert amerikai barátunk (új Superbowl jegybeszerző partnerem) ki is használta a lehetőségeket..
Reggel a recepción kérték, fizessük ki a tegnap esti fogyasztást. Közöltük mi azt már megtettük. A blokkot kérték, hogy igazoljuk, ez persze nem volt meg, így újra ki kellett fizetni... "Ez is Moszka, mindenkinek meg kell élni valamiből" felelték....
Közben kiderült egy barátunkat kitiltották az országból, csak mert a meccs előtti napon sálban sétált a városban és ezt a rendőrök provokációnak vették.
Irány a vörös tér. Egy detektoros kapun kellett átmenni hogy bejuthassunk. Sehol éneklő szurkolók, sehol részeg angolok... Moszkva megölte azt amiről a BL döntő szól: Sport, szeretet, buli. Félelem és szigor.
A Kreml-be nem jutottunk be mert a jegypénztáros hölgynek nem volt kedve jegyet adni (technikai szünet). Közben a bankomtól hivtak, hogy megpróbáltak visszaélni a hitelkártyámmal, így azt le kellett tiltani... Én ekkor már semmin nem lepődtem meg.
Közben megismertünk egy nagyon aranyos orosz leányt Annát és egy olasz edzőképző vezetőt Francot. Ez a két ismeretség volt a napunk üde színfoltja. A vörös tér szomszédságában ebédeltünk egy olasz étteremben (oroszt nem találtunk a lerobbant környéken). Itt is csend, semmi nem utal a BL döntő közelségére. Mindenki Chelsea mezben, itt most ez számít hazai csapatnak. Az óriásplakátokon mindent velük reklámoznak.
Egyik barátomnak volt még vagy kettőszáz jegye, segítettünk eladni neki, valamint meghivtuk az új ismerőseinket is a meccsre.
A stadionhoz metróval mentünk. Ami ugyan úgy néz ki mind a budapesti csak lerobbantabb és sokkal mélyebben van a föld alatt. Itt is katonák és elvetemült fejű rendőrök mindenhol. Már hallani csapat indulókat is. A stadionnál káosz. Igazából betaszítanak a stadionba, senki nem beszél semmilyen nyelvet, semmit nem tudnak, csak őrzik a rendet, ha kell (ha nem) aggresszivan fellépnek mindenkivel szemben.
A stadion, mit is mondjak, szar. Kétszer messzebb van mint a Puskás Stadionban a pálya. A tizenhatosnál ültünk, a második sorban, de még innen is őrült messze volt minden. Sok helyen a mozgássérülteket az első sor elő tolták, így akinek oda szólt a jegye az nem látott semmit. Ha nagyon reklamált kivezették.
A meccs és a hangulat egyébként nagyon jó volt. A meccs végén a nézőket az addigra megduplázott haderő a metróba vagy az elkülönített helyekre terelte. Ne ünnepeljenek az utcán, induljon mindenki haza vagy a Hotelbe...
Egyik barátomat a belvárosban orosz huligánok támadták meg amiért Manchester mezben sétált. A Chelsea (!!!) szurkolók siettek megvédeni. A tíz méterre álló rendőr nem látott semmit....
Csütörtökön még egy nagyon finom ebéd a híres Puskin étteremben (háziasszonyunk Anna hívott meg minket) majd irány a reptér. Ott háromszor kellett átvizsgáláson átmenni.
Moszkva úgy rontott el mindent ahogy csak lehet. A kint szerzett barátságok mindent megértek, de ebbe az országba minden bizonnyal soha többet nem térek vissza, és másoknak sem tanácsolom.
ui: a Hotelben másfél óra internetért hatvan eurót számoltek fel, míg négy reggelit kellett kifizetnem, úgy egyedül voltam a szobában és csak egy reggel reggeliztem....
